A törzsi stílus amerikai találmány. Közel-keleti, észak-afrikai, indiai stílusok és európai cigánytáncok elemeinek elegye. A törzsi stílus napjainkban egyre népszerűbb, mivel híven tükrözi a nyugati nők gondolkodásmódját és segíti a nőkben szunnyadó energiák felszabadítását, csakúgy, mint bármely műfaja a hastáncnak. A stílusban nagy hangsúlyt kap a csoport közösségteremtő szerepe és a csoportos improvizáció, mint előadási forma.

Jellegzetességei az erőteljes, dinamikus zene, a gazdagon díszített ruhák, ékszerek és kiegészítők, turbánok, virágos fejdíszek, és emellett az energikus, lendületes mozdulatok és feszes, erőt sugárzó pózok. A törzsi stílus a szó szigorúan vett értelmében nem „autentikus". A törzsi hastánc egy mesterséges stílust jelöl, de a népzenéből és néptáncból táplálkozik, így bizonyos értelemben visszatérést jelent az orientális tánc gyökereihez, viszont alapvetően egy mesterségesen alkotott irányzatról van szó.

A törzsi hastánc kialakulása a nagyszerű amerikai Jamila Salimpour nevéhez és az ő Bal-Anat elnevezésű tánccsoportjához köthető. Eleinte kalifroniai tribal-nak nevezték, ebből mára már csak a tribal maradt meg.

A törzsi hastánc erőteljesen épít a helyes izolációra, a mozdulatok pontos kivitelezésére, annak ellenére, hogy a mozdulatok nagy része hasonló, sokkal erőteljesebb, keményebb, mint pl. az egyiptomi hastánc. A ruhákra jellemzőek a természetes alapanyagú díszítések, pl. kagyló, fagyöngy, toll, a pom-pomok, az övről hosszan lelógó rojtok, szalagok, a felsőrészként viselt lyukacsos szövésű testhez simuló felsőrész valamint a hangsúlyos fejdíszek.