Egyiptomi szakrális gyökerek

Az ismeretlen időtartamú predinasztikus korszakban, amikor "az istenek uralkodtak" Egyiptomban, a mágikus táncokat csak vallásos szertartások keretében volt szabad  előadni.

A nemek közti határvonal az Ó-birodalom korában nem volt olyan erős, mint később. Ezért a korai táncábrázolások között hiába keresünk gyengéd, vagy szerelmes mozdulatokat. A nők éppoly soványak voltak, mint a férfiak. Hidat csináltak, pörögni, forogni is jól tudtak. Fiatal fiúk járják a tükörtáncot fenn-lenn, bal-jobb, kelet-nyugat, kezdet és vég titkos értelmének az ábrázolására, de nincs különbség a férfi és női mozdulatok stílusában.

A piramisok és sírtemplomok hieroglifa szövegei megőrizték az egyiptomi istenek származásrendjét, az ünnepek jelentését. A külvilágtól elzárt könyvekben, papírusztekercseken le van írva a táncosnők életmódja, kozmetikája, ruha- és hajviselete, olyan témák mellett, mint az egyiptomi csillagászat, a gyógyítás. Az egész egyiptomi vallást, tudományt és művészetet rekonstruálhatjuk a papiruszok alapján. Megtudjuk, hogy a táncosnők, a szent chenuk papi felügyelet alatt állottak, gondos tanításban részesültek és a templomvárosok területén laktak.

i.e. 1400-ból táncosokat ábrázoló falfestmény
Egyiptomban Nebhamun sírkamrájában

Az egyiptomi táncok alapmotívumai az egyiptomi világ fölött uralkodó Nap-Hold-Föld keletkezésének titkát őrző háromszoros isten-háromság és az élet-halál kettősségének a visszatükröződései voltak. Sehol annyi sirató karmozdulatot, gyászoló hajlást, leborulást nem láthatunk, mint itt! Az egyiptomi ember nagyon is átélte a kezdet és a vég közötti különbséget s a halott lelke az Osiris alvilága felé vezető úton csak Íziszhez fohászkodhatott.

Íziszt Egyiptomban nagy tisztelet övezte. Ő az anyaistennő, aki az összes női minőséget megjeleníti. Ő az Anya, a Lány, a Nővér, a Menyasszony, a Feleség, a Szerető. Ő maga a Föld, az állandóan megújuló és újjászülető természet, az „anyag”, mely ott van minden láthatóban és tapinthatóban. Az ókori világban a tánc az anyaság és a termékenység tiszteletére végzett szertartások része volt. Felkészítette a női testet a terhesség és a szülés folyamatára.

Azonban az Ó-birodalom korából származó táncok emelkedett komoly ünnepi hangulata nem maradt fent mindvégig. Még IV. Amenapolis és felesége, Nofretete korában az emberies vonások, játékos hangulat jutottak kifejezésre. A nagy területet befogó, felvonulásszerű koreográfiák és a komoly akrobatikus csoporttáncok megszűntek, helyüket játékos akrobatika és intim jellegű, két-három személyes pantomimok foglalták el. Később minden mozdulat lágy, nőies, intim jelleget öltött, egyre szűkebb helyen, egyre közelebb táncoltak egymáshoz. Betört a szomszédos közel-keleti népek hatása, a mozdulatok megszürkülnek, lekerekített karmozdulatok, teltebb, nőiesebb formák jelennek meg. Az ünnepeken a szórakoztatás, a has mozgás kerül előtérbe, amely lassan elválik a termékenység-szertartástól.

Viszont Egyiptomban ma sem képzelhető el esküvő hastánc nélkül, és szokássá vált, hogy fényképet készítsenek, amelyen a fiatal pár a hastáncosnő hasára teszi kezét, ezzel szimbolizálva vágyukat, hogy a kapcsolat termékeny legyen.